A legnagyobb élő balettművész: Mikhail Barisnyikov

2014.01.27.

A legnagyobb élő balettművész: Mikhail Barisnyikov

Ezen a napon (január 27.), 1948-ban született az orosz-amerikai Mikhail Barisnyikov, a 20. század egyik legnagyobb hatású balett táncosa és koreográfusa

A lettországi Rigában született a világhírű művész, akinek nem volt egyszerű gyerekkora. Apjával, egy szovjet ezredessel, nem ápolt különösebben jó viszonyt. Ennek ellenére később bőven merített inspirációt apja modoros, katonai természetéből. Édesanyját kora kamaszkorában lett öngyilkos. Körülbelül ekkoriban kezdett el balettet tanulni, és 1963-ban, 16 évesen került a világhírű koreográfus, Alexander Puskin keze alá a Vaganova intézetben. 1967-ben debütált a Kirov Balett Giselle-jében, aztán a társulat első magántáncosa lett. Egy évvel korábban nyerte el első főbb díját a bulgáriai Várnában, egy táncversenyen, majd 1969-ben aranyérmet szerzett Moszkvában az első nemzetközi balett versenyen.

A közönséget azonnal elkápráztatta fizikai és technikai képességeivel, illetve érzelmi skálájának rendkívül erős kifejezőtárával. Villámgyorsan repült a csúcs felé, a hatvanas évek végére a Szovjetunió egyik vezető balettművészeként tartották számon.

Hírneve ellenére az individualista Barisnyikovot hamarosan nyomasztani kezdte a kommunista Oroszország fojtogató légköre, és 1974-ben, a Bolsoj Balettel való vendégszereplését követően Nyugatra disszidált, hogy megtalálja személyes és művészi szabadságát. Az Egyesült Államokban csatlakozott az Amerikai Balett Színház társulatához, ahol számos produkcióban mutatta meg, miért rajong érte a világ. Hibátlan, látszólag játszi könnyedséggel kivitelezett klasszikus technikája és rendkívüli légi manőverei gyönyörtelivé és és tökéletessé tették művészetét.


A balett világán kívül is kalandozott Barisnyikov. 1977-ben, a Fordulópont című táncos drámában nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. 1978-ban ment át a New York City Ballet-hoz, ahol alkalma nyílt együtt dolgozni George Balanchine-nal és Jerome Robbins-szal együtt dolgozni. 1979-ben és 1980-ban két Emmy díjat is nyert televíziós játékáért. 1980-ban úgy döntött, visszatér az Amerikai Balett Színházhoz, mint művészeti igazgató és első magántáncos. Újabb filmekben csillogtatta meg szuggesztív énjét, és elindította saját parfüm márkáját is.

1990-ben hagyta ott az ABT-t, hogy megalapítsa avantgárd White Oak Dance Project-jét, mely lépés a kortárs tánc felé mozdította őt el. 2000-ben életműdíjat kapott, 2004-ben pedig megnyitotta a Barisnyikov Arts Centert, melynek legfőbb célja, hogy egy helyre gyűjtse minden művészeti ág kiválóságait. Természetesen soha nem távolodott el az előadó művészettől. Megjelent a televízióban, és folytatta a táncot ötvenes, hatvanas éveiben is. Nyughatatlan énje egy napra sem engedi lepihenni.



vissza