Balett szótár P-S

P

PANTOMIM - némajáték. (Pan = görögül minden, mimos = színész. Pantomimos = olyan színész, aki arcjátékkal és taglejtéssel mindent ki tudott fejezni.) A régi görögök és rómaiak a természetes arcjátékon kívül ismertek elvont vagy konkrét fogalmakat kifejező, konvencionális kézjeleket is, amelyeket akkor még mindenki megértett. Ennek késői maradványa, miz: mutogatós, úgynevezett "olasz pantomim", a balettbe is bekerült. Az angol balettben még mi is ezt használják. Például azt, hogy "szép vagy", "tetszel nekem" az angol táncos saját arca előtt körben végzett kézmozdulattal fejezi ki.

PAS - 1. lépés. A balettben végtelen sokféle, érdekes nevű lépés van. Például: Pas de chat = macskalépés, Pas fouetté = ostorlépés, Pas des anges = angyallépés, Pas des ciseaux = ollólépés, Pas balancé = mérleglépés, Pas de chassé = vadászlépés, stb.
2. táncszám. Például: Pas de deux = kétszemélyes táncszám, Pas de trois = háromszemélyes táncszám, Pas de quatre = négyszemélyes táncszám, Pas de cinq = ötszemélyes táncszám, és Pas de six = hatszemélyes táncszám. Mint forma hasonlítható az operákban előforduló duett, tercett, quartett, quintett és szextettekhez.
3. táncdarab. Például: Pas d'acier = Acél-balett.

PAS D'ACTION - cselekményt, történést, lelkiállapotot érzékelteto tánc.

PAS DE DEUX - két személy együttes tánca. A balettben külön forma, amely lassú, széles-ívelésu Adagió-val kezdődik, egy, vagy több, külön férfi és női variációval folytatódik és végül közös, virtuóz, gyors codá-val fejeződik be.

PASSACAGLIA - lassú, 3/4-es, spanyol eredetű sétáló tánc, amelyet a XVI. században utcán (calle) lépdelve (passare), gitárkísérettel táncoltak. A XVII. században a francia udvari balettekben zárt számként szerepelt, amelyet többnyire férfiak, kitárt karral, széles siklólépésekkel adtak elő. A XVIII. század közepén Rameau operáiban "Dupré szinte hozzánőtt ezekhez a mozdulatokhoz és ízléséhez, műfajához és nemes termetéhez hozzáformálta a passacaille-t". (Novérre)

PASSAMEZZO - régi, itáliai, 2/4-es nyugodtan lépdelő, szelíd tánc. A gagliardához viszonyítva, amelynek öt lépése volt, ennek csak fele annyi; ezért nevezték "fél-lépés"-nek. Tempója gyorsabb volt, mint a pavanáé, de lassúbb, mint a gagliardáé.

PASSEPIED - siklólépésekkel teli, gyors 3/8-os, bretagne-i népi tánc. XIV. Lajos korában az akadémiai táncosok végsokig kicsiszolták, szökkenő díszlépésekkel szőtték tele. Lully és Quineault operáiban Beauchamps, Pécour, Dupré és Mlle Prévost zárt számként, rendkívül gyorsan, könnyedén és amellett elegánsan tudták előadni.

PAVANE - pávatánc. Spanyol eredetű, lassú, méltóságteljes 2/2 vagy 2/4-es, korarenaissance, felvonuló tánc. Fejedelmi esküvokön, díszmeneteken, temetéseken teljes díszben, karddal, köpenyben, föveggel, dobütésekkel alátámasztott fuvola hangjaira vagy énekszóra járták. A francia királyi bálok és balettek elején bevonuló tánc lett és intrade-nak hívták. XIV. Lajos korában a courante váltotta fel.

PIROUETTE - teljes fordulat egy lábon vagy lábujjhegyen.

PIROUETTE Á LA SECONDE - a forgás irányával ellenkező oldalra, második pozícióba, nyitott, teljesen kifelé fordított lábbal elokészített forgás.

PLIÉ - térdhajlítás, guggolás kifelé fordított lábbal, a sarok csak a legvégén emelkedik fel a földrol. Demi plié = fél plié kifelé fordított lábbal, közben a sarok a földön marad. Grand-püé = mély plié.

POINTE - lábujjhegy; danse sur les pointes = lábujjhegyen való táncolás, német szóval spicc-tánc. Castil Blaze szerint Geneviéve Gosselin, Lifar szerint Isztomina 1816-ban már lábujjhegyen táncoltak. A köztudat Marié Taglioninak tulajdonítja a spicctánc feltalálását, míg ő maga Mlle Brugnoli olasz táncosnonek nyújtotta ezen a téren a pálmát. A spicctánc a romantikus kor követelménye és vívmánya volt. Technikai kidolgozásában az említetteken kívül egyidejűleg többen is részt vettek, így például Philippe Taglioni (Marié atyja), Blasis, Bournonville. Alkalmazásában azonban valóban Marié Taglioni járt az élen.

POLKA - 2/4-es, erősen ritmizált, könnyed, szökkenő lépésekből álló páros tánc. A csehek nemzeti tánca. A XIX. században a keringő mellett a legkedveltebb báli tánc volt. Többféle változatban (kereszt-polka, orosz-polka, korcsolyázó-polka, triccs-traccs-polka, kokett-polka) táncolták és a színpadra is felkerült.

PORTEUR - a táncosnőket emelő, hordozó táncos, aki maga háttérben marad.

PORT DE BRAS - a klasszikus karhasználat és ennek szabályai. A balett legnehezebb és legfinomabb része. A stílusos karmozdulatok kölcsönöznek művészi kifejezést és harmóniát mindenféle táncnak.

POZÍCIÓ - alapállás vagy helyzet, amelybol a táncmozdulat kiindul és amelybe zökkenésmentesen visszaérkezhet. A balettben öt szabályozott láb- és három karpozíció van. A néptáncban és a karaktertáncban számuk kimeríthetetlen és a balettpozícióktól eltérő formában használatosak. Lásd: Karpozíciók, Lábpozíciók címszavaknál.

PREPARÁCIÓ - valamely mozdulatot előkészítő, várakozó, figyelem-összpontosítással egybe-kapcsolt helyzet.

PRIMABALLERINA ASSOLUTA - első táncosnő. Ez a cím az együttes produkció előtérbe kerülésével megszűnt.

Q

 

QUADRILLE - 1. Négyes csoportokon alapuló társastánc. Neve az olasz squadra, (francia carré, szóból, az olasz lovagi tornagyakorlatokból átvett kifejezésből ered, ahol négyzetalakú csoportokban folyt a kiképzés.
2. Az operai balettben a két legalacsonyabb fokozat (elso és második quadrille) neve.

QUADRILLE FRANCAISE - francia négyes, a XIX. század elején szabályozott francia nemzeti tánc, öt figurával.

QUADRILLE DES LANCIERS - dzsidás quadrille. III. Napóleon korának kedvelt francia négyes fajtája, amely nevét a francia lovas (dzsidás) tisztektől kapta.

RELÉVÉ - ágaskodó.

RÉVÉRENCE - bókolás, az udvari ember életében nélkülözhetetlen meghajlás, mint a tisztelet kifejezése, ősrégi eredetű. Európai formája a feudális középkori lovagi életben alakult ki. A renaissanceban az üdvözölt személy rangja szerint, lehetett hosszú (két lassú, 4/4-es ütem), közepes és rövid, valamint térdeléssel, térdcsókkal, vagy csak a bókoló személy saját kezének megcsókolásával összekötve. Minden táncot megfelelo tempójú és időtartamú bókkal kezdtek és fejeztek be. A francia udvarban XIV. Lajos korában vált általánossá. Szabályait évekig tanulták, mert kecses bókokkal sok mindent el lehetett érni.

RIGAUDON - élénk, 2/4-es provence-i tánc, amelyet helyben guggolva kezdtek és felváltva jobbra-balra emelgetett lábbal járták. Mint udvari páros tánc a színpadra is felkerült.

RONDE DE JAMBE - az alsó lábszár körözése lábujjheggyel a földön (a térre), vagy a levegőben (en l'air), miközben a felső lábszár mozdulatlan marad.

RÚD - a balettgyakorlatok elmaradhatatlan segédeszköze. A gyakorlótermek falához csípo- és mellmagasságban két párhuzamosan futó rúd van felszerelve. Ebbe kapaszkodva tanulják meg a gyakorlatokat és csak azután folytatják a munkát támasz nélkül, a terem közepén.

 

S

 

SAUTÉ - szökkenő.

SHOW - látványosság.

SALTARELLO - élénk, 3/4-es vagy 6/8-os régi itáliai népi ugró tánc. Mint az eslampie, a dobbantva lépo lovagi tánc párja, elvesztette ugró jellegét és a basse danse mellett a XVI. századi olasz renaissance udvarokban mély tánccá változott.

SALTARELLO TEDESCO VAGY QUATERNARIA - 4/4-es, német renaissance ugró tánc.

SARABANDE - délamerikai eredetű, spanyol telepesek által Spanyolországba hozott és a XVI. században egész Európában elterjesztett szenvedélyes, gyors, szerelmi tánc, amely a francia udvarban lassú, 3/4-es, ünnepélyes - de nem kevésbé szenvedélyes - tánccá változott. A korai barokk szvitekben már ez a lassú, visszafojtott, vagy emelkedett pátoszú udvari táncforrna került be.

SEGUIDILLA - a spanyol néptáncok ősi alaptípusa, amelyet minden vidéken másképpen táncolnak, más hagyományos melódiákat és strófákat (coplas-t) énekeinak hozzá, 3/8-os ütemben. Minden strófa végén jelentőségteljes szünet van; a táncosok a befejező pózban megmerevednek és csak a zenei szünet után kezdik újra a következő strófára a táncot.

SPICCTÁNC - lásd Pointe, Sur les pointes címszavaknál.

SUITE DE DANSE - táncszvit; különböző jellegu és tempójú, de közös hangulatú es stüisü táncsorozat.

SUR LES POINTES - lábujjhegyen, tulajdonképpen az összes lábujjak hegyén való táncolás. Mivel a lábujjak nem egyforma hosszúak, a táncosnő három, ketto vagy legtöbbször csak a nagy lábujja hegyén táncol. A lábujjhegytánc nem feltétele a balettnek, csak sajátsága, amely a romantikus balettben 1820 óta vált általánossá.